A Montessori módszer egy olyan nevelési mód, ahol hagyjuk, hogy a gyerek magától fejlődjön önálló tanulás útján. Egyik legfontosabb alappillére, hogy tiszteljük a gyereket. Ne egy üres vázként tekintsünk rá, hanem kezeljük egy teljesen kész emberi lényként, és hagyjuk, hogy magától kialakuljanak benne a készségek, ezzel is önállóságra sarkallva őt.
Másik nagyon fontos alappillére: a gyermek megismerése. Ezzel a nevelési módszerrel tulajdonképpen magunkat is fejlesztjük, mivel óriási önkontrollra van hozzá szükségünk. Ahhoz, hogy gyermekünk magától tanuljon és fejlődjön, tennünk kell egy lépést hátra, és ne avatkozzunk bele olyan folyamatokba, amiről gyermekünk úgy gondolja, magától is meg tudja csinálni. Pl.: egy pohár víz kitöltése vagy a cipő felhúzása. Hagyjuk, hogy megtapasztalja, mit, hogyan kell megoldani, így a sikerélménnyel az önbizalma is nőni fog és szívesen tanul majd új dolgokat.
Tudom, hogy szülőként nagyon nehéz hagyni, hogy gyermekünk „szenvedjen” egy olyan feladattal, aminél csak egy aprócska segítséggel is sokkal előrébb juttathatnánk. Viszont ha beleavatkozunk, akkor elvesszük tőle azt a sikerélményt, amit egy, a saját önerejéből véghezvitt, kihívást jelentő feladattal ért volna el, ezzel pedig tulajdonképpen az önbizalmát is romboljuk. Próbáljunk csak akkor közbeavatkozni, ha veszélyesnek véljük a helyzetet, vagy ha a gyermek kifejezetten kéri a segítségünket.
“Soha ne segíts a gyermekednek egy olyan feladat megoldásában, amit önállóan is meg tudna csinálni.” – Maria Montessori
